titkarsag@adamjeno.hu

titkarsag@adamjeno.hu

+36 (1) 386 4610

+36 (1) 386 4610

kretafav002

Témahetek az alsó tagozaton

Igazából a felsősöktől irigyeltük el a témaheteket. Láttuk örömüket, lelkesedésüket, amely mind a diákok, mind a tanárok arcáról sugárzott. Tanulni lehet így is, s miért ne próbálhatnánk ki mi is. Először a „Fa hetét” rendeztük meg. David Attenborough: A növények magánélete című filmje segített minket abban, hogy megtudjuk, vajon a fák is olyan élőlények-e, mint az emberek? Mozognak,” esznek, isznak”, szaporodnak, új területeket foglalnak? A Gyűrűk urából is megnéztünk egy részletet, s Entről beszélgetve azt találgattuk, hogy lehet-e arca, személyisége egy fának? A Szépművészeti Múzeumban, illetve a Nemzeti Galériában folytattuk munkálkodásunkat. Az olvasás órákon is a fákkal foglalkoztunk. Elolvastuk Kolozsvári Grandpierre Emil Örömalma c. meséjét, s az örökérvényű csodás népmesét, az Égig érő fát. A hét zárásaként minden osztály elkészítette az osztály fáját.

A fa hetének sikerén felbuzdulva összedugtuk fejünket, s úgy határoztunk, hogy a következő évben a medvét, a macit állítjuk témahetünk középpontjába. Nem volt nehéz a választás, mert mindenkinek számtalan mese, vers, ének, szívet melengető emlék jutott eszébe a maci szó hallatán. Kinek ne lett volna – ne lenne akár felnőtt fejjel is – kedvenc medvéje otthon, szépen a sarokban ülve, az ágyra dobva, a polcon „pöffészkedve”.

Az ötletbörzét tett követte, s alig-alig ébredezett a medve, s mi már kint is voltunk az Állatkertben. Sikerült kifognunk február, mit február, az egész tél leghidegebb napjait, de lelkesedésünk hevített. Megnéztük a jegesmacit, felébresztettük a barnamedvét, s ha már arra jártunk bekukkantottunk ide-s oda. A jeges fuvallatoktól kipirulva állapítottuk meg, hogy ilyen szépnek, még soha nem láttuk az Állatkertet.

A könyvtári órákon verseket, meséket gyűjtöttünk, olvasgattunk, s az olvasás órákon ezekkel a szövegekkel dolgoztunk tovább. Rita néni lelkesen tanította a nótákat, Tóth Marika néni még lelkesebben állította össze számunkra a rengeteg érdekes rejtvényt, feladatot, színezőt, labirintust tartalmazó természetismereti anyagot. Délután mesefilmet néztünk, melynek főszereplője természetesen egy medve volt. Egy méhész segítségével közelebb kerültünk a medve és a méz kapcsolatának megértéséhez, bár ebben elég lenne akár Micimackót megkérdezni. Minden osztály elkészítette a saját medvéjét is. Ki marcipánból, ki termésekből, ki agyagból, ki papírból, ki plüssből varrva alkotott. Ezekből a macikból, illetve az otthoni gyűjtőmunka eredményeként megszületett tablókból kiállítást is szerveztünk.

A hét elteltével jólesően brummogtunk egyet, s másik oldalunkra fordulva a közelgő tavaszról, a csiripelő madarakról, a színes virágokról, a nap melegéről kezdtünk el ábrándozni, s arról, hogy jövőre talán…

S eljöttek a következő évek is. Volt, amikor a mesék birodalmát jártuk be, volt, amikor az érzékszervekkel foglalkoztunk behatóbban, s nem is lennénk zene tagozatos iskola, ha a ZENE is nem került volna górcső alá egy témahét alkalmával. „ Az lenne jó…, hogyha mindenki szeretné a jó zenét…” dúdoltuk Presser Pici bácsival, s felkutattuk, hogy mit jelent a zene a költészetben, a matematikában, a természetben, s hogy mennyivel szebbé, teljesebbé teszi az életünket. Ez a fránya járvány 2020-ban azonban beleszólt életünkbe. Reménykedünk, s hamarosan újra kezdjük! Mi más lenne a témánk, mint a fenntarthatóság?!

Kovács Judit